Az
újév sokak számára különböző fogadalomtételekkel indul. Én személy
szerint nem tartozom azok közé, akik minden évben újabb és újabb
fogadalmakat tesznek, aztán, így vagy úgy, de teljesítik azokat, vagy
mégsem. Ugyanakkor mindig jár valami olyan a fejemben, ami épp a
megvalósításra vár. Az egyik ilyen az újév beköszöntével vált
elhatározássá. Megfogadtam, hogy az újévben a családomat is jobban
bevonom a természetvédelembe és még inkább madárbaráttá varázsoljuk a
kertet.
Egy kisebb kitérővel kell, hogy kezdjem írásomat.
Az
utcákon sétálva egyre inkább szemet szúrnak számomra a körülbetonozott
házak, furcsa alakokra nyírt örökzöldek és az, hogy sorra tűnnek el a
nyáron oly kellemes árnyékot is adó lombos fák, színes bokrok, de még a
zöld fű is. Divatossá vált mindent kővel borítani és lombhullató fák
helyett idegen örökzöld fajokat ültetni mindenhová. Mondván, hogy
azokkal kevesebb a baj, nem hullik ősszel a levelük, nem kell söpörni.
De vajon biztosan mindenhol szebb látvány-e a giccsesen, bástya, vagy
gömb alakúra nyírt örökzöld? Nem szép látvány az évszakok váltakozása,
vagy ősszel a színes levelek hullása?
Milyen
élettelenné és rideggé válik körülöttünk a világ, ha mindent
egyhangúvá, kopárrá változtatunk, önző és lusta emberi mivoltunkból
kifolyólag. Sajnálnám, ha tényleg ennyire elidegenítenénk magunkat a
természettől, hisz mi is a természet részei vagyunk.
