Egy évszázada már, hogy a műanyaggyártás ipari technológiája megszületett. A műanyagok előállítása egészen új perspektívát jelentett az emberiség számára. Az új alapanyag sokrétű felhasználása számos területen segítette a fejlődést. Sok tekintetben műanyagok nélkül ma nem tartanánk ott, ahol tartunk. Ez utóbbi kijelentés viszont pozitív és negatív értelemben egyaránt megállja a helyét. A műanyagok elterjedésével a belőlük származó hulladék mennyisége is óriásira duzzadt. A szabadba kerülő műanyag hulladék óriási távolságokat tehet meg, míg valahol össze nem gyűlik, például egy hulladéksziget formájában.A Föld óceánjainak területén több olyan térség is van, ahol a vízbe kerülő hulladék úgynevezett szemétfoltokat hozhat létre. Mégis a legismertebb és eddig legsúlyosabbnak ítélt ilyen szigeteket a Csendes-óceán északi részén találjuk. A Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget két kisebb foltból áll. Az egyik Japán közelében, a másik pedig a Hawaii-szigetek szomszédságában helyezkedik el. A névvel ellentétben nem valódi értelmében vett szigetekre kell gondolnunk. A hulladék többsége a felszín alatt lebeg, és csak egy kisebb része az, ami a vízen úszik. Ez a hulladék jórészt a szárazföldekről került ide, de származhat hajókról vagy olajfúrótornyokról is. Az óceánba jutó hulladékot a tengeráramlások szállították ide. A legegyszerűbb talán úgy elképzelnünk, ahogy a szél a faleveleket hordja össze egy-egy nagyobb kupacba.
Bár évtizedek óta tudunk róla, nagyobb visszhangot csak akkor kapott a probléma, amikor Charles Moore amerikai óceánkutató 1997-ben részt vett egy Hawaii és Los Angeles között megrendezett hajóversenyen. A versenyről hazafele tartva vette észre, hogy távol a szárazföldtől napokig olyan vizeken hajóztak, ahol a látóhatárig szemét úszott a víz felszínén. Ezután kezdtek el komolyabban foglalkozni a témával.
 |
| A hulladékszigetek elhelyezkedése a Csendes-óceánban (Forrás: origo.hu) |
A szemétszigetek mérete nem egyértelmű, határaikat nem lehet élesen kijelölni. Egyes információk szerint néhány százezer km2, mások szerint több tíz millió km2 is lehet a kiterjedésük, mélységük pedig elérheti a 100 métert. A Cadizi Egyetem kutatói érdekes eredményre jutottak az elmúlt években. Azt találták, hogy amíg a világ műanyagtermelése folyamatosan növekszik, addig a szemétszigeteken vett mintákban egyre kevesebb a műanyag. Az elsőre pozitívnak tűnő eredményre viszont nem túl bíztató magyarázatok születtek. A műanyag hulladék jelentős része ugyanis a Napfény hatására apróbb részekre hullik szét, amit így nehezebb észrevennünk, illetve ezek idővel a tenger fenekére süllyednek.
A felhalmozódó szemét komoly károkat okoz a természetben. A hulladék egyrészt fizikai veszélyforrást jelent az állatok számára. Halak, teknősök, emlősök sőt még madarak is csapdába eshetnek, ami aztán fulladáshoz vagy rendellenes növekedéshez is vezethet. Találtak már olyan teknőst, amelynek páncéljára csomagolóanyag szorult, így az torzult formában fejlődött tovább. Az állatok tápláléknak is nézhetik a kisebb darabokat. Lenyelve ezek szintén fulladáshoz vagy akár mérgezéshez is vezethetnek. Eltömíthetik a nyelőcsövet, így okozva éhhalált. Elhullott állatok gyomra gyakran tele van ilyen műanyag darabokkal. Lehetnek ezek nejlonzacskók, palackok, kupakok, fogkefék, tubusok vagy sok más, számunkra hétköznapi használati cikk maradványa is. Komoly veszélyt jelent továbbá, hogy a műanyagokból a sós víz és napsugárzás hatására különböző mérgező anyagok válhatnak ki. Ezek nem csak a tengeri élőlényekre veszélyesek, hisz a tápláléklánc útján saját tányérunkba is bekerülhetnek.
 |
| A vizekbe kerülő szemét komoly veszélyt jelent az élővilágra |
Hogy mi a megoldás? Sok ötlet merült már fel az óceánok megtisztítása kapcsán. A megvalósításhoz legközelebb talán az „Ocean Cleanup Array” névre hallgató projekt áll. Az ötlet egy 19 éves fiatal tervező fejéből pattant ki. Olyannyira jónak tűnnek az elképzelései, hogy tudományos körökben is komoly szakmai támogatást és elismerést szerzett. Az eljárás lényege, hogy a vízben található hulladékot egy speciális szerkezettel az áramlást kihasználva egy helyre gyűjtenék össze. A szerkezet működtetéséhez szükséges energiát a nap és a hullámok biztosítanák. Az ifjú ötletgazda az összegyűjtött hulladékra új alapanyagként tekint, hisz az eljárás része a későbbi válogatás és újrahasznosítás is. Az óceán megtisztítása előtt még sok próba vár a projekt munkatársaira. A igazi siker azonban mégis csak az volna, ha a „nagytakarítással” együtt a megelőzésben, vagyis a hulladék mennyiségének csökkentésében is eredményes lenne a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése