A hidegháborús
kettéosztottság és a kétpólusú világ keserű múltjának egyik jelképe a
„vasfüggöny”. A kifejezés először Winston Churchill 1946. március 5-i
fultoni beszédén hangzott el. A vasfüggöny az 1940-es évektől kezdve
fokozatosan került kiépítésre, azzal a céllal, hogy a szovjet szférához
tartozó országokat és azok lakosságát elhatárolhassa a Nyugattól. A két
oldal elszakadt egymástól. Ugyan nem mondhatjuk, hogy a teljes szakaszon
szó szerint, egységesen kiépített vasfüggöny húzódott, de mindenütt
szigorú ellenőrzés és határvédelem volt jellemző. Ez a sáv – ami
végighúzódott egész Európán észak-dél irányban, a Baltikumtól egészen a
Balkánig - épp a szigorú ellenőrzések és elszigeteltség miatt megőrzött valami olyat is, amit ma védeni érdemes. Az elzárt területek
mindvégig háborítatlan természetes állapotukban maradhattak meg, így a
különböző tájak jellegzetes növény- és állatvilágának nyújthattak menedéket. Nagyjából fél évszázaddal a vasfüggöny építésének kezdete és
egy évtizeddel annak lerombolása után e mementó az országok és népek
együttműködésének és kapcsolatának új jelképévé válhat, immáron új
színezetben, a természetvédelem által.
