A hidegháborús
kettéosztottság és a kétpólusú világ keserű múltjának egyik jelképe a
„vasfüggöny”. A kifejezés először Winston Churchill 1946. március 5-i
fultoni beszédén hangzott el. A vasfüggöny az 1940-es évektől kezdve
fokozatosan került kiépítésre, azzal a céllal, hogy a szovjet szférához
tartozó országokat és azok lakosságát elhatárolhassa a Nyugattól. A két
oldal elszakadt egymástól. Ugyan nem mondhatjuk, hogy a teljes szakaszon
szó szerint, egységesen kiépített vasfüggöny húzódott, de mindenütt
szigorú ellenőrzés és határvédelem volt jellemző. Ez a sáv – ami
végighúzódott egész Európán észak-dél irányban, a Baltikumtól egészen a
Balkánig - épp a szigorú ellenőrzések és elszigeteltség miatt megőrzött valami olyat is, amit ma védeni érdemes. Az elzárt területek
mindvégig háborítatlan természetes állapotukban maradhattak meg, így a
különböző tájak jellegzetes növény- és állatvilágának nyújthattak menedéket. Nagyjából fél évszázaddal a vasfüggöny építésének kezdete és
egy évtizeddel annak lerombolása után e mementó az országok és népek
együttműködésének és kapcsolatának új jelképévé válhat, immáron új
színezetben, a természetvédelem által.Az European Green Belt, vagyis az Európai Zöld Öv kezdeményezés 23 országot ölel át nagyjából 8500 km hosszan. Észak-Európától kezdődően Közép-Európa határain át, majd érintve az Adriai-tengert, a Fekete-tengert, egészen Törökországig húzódik. Szinte minden egyes biogeográfiai régióban maradtak meg ebben a sávban olyan élőhelyek, amelyek a biológiai sokféleség szempontjából rendkívül értékesek.
A program 2004-ben
egy konferenciával indult el Sarródon, a Fertő-Hanság Nemzeti Park
központjában. Közel ahhoz a területhez, ahol 1989-ben, a Páneurópai
Piknik alkalmával először szakadt át a vasfüggöny. A terület
kifejezetten jó példája a határon átnyúló természetvédelmi
együttműködésnek, hisz a magyar és az osztrák oldalon (Nationalpark
Neusiedler See - Seewinkel) működő nemzeti parkok munkatársai régóta
szoros szakmai kapcsolat ápolnak egymással. A 2004-ben megrendezett és a
Német Természetvédelmi Hivatal által is támogatott rendezvényen, a Zöld
Öv mentén fekvő országok szakemberei valamint képviselői gyűltek össze
azért, hogy meghatározzák a szükséges lépéseket és kidolgozzanak egy
olyan munkaprogramot, amely a sikeressé teheti az Európai Zöld Öv
jövőjét.
Az eredményes,
átlátható tervezés és munka érdekében szükséges volt kiépíteni
valamiféle szervezeti struktúrát. Ez alapján 3 fő részre osztották fel a
területet. Ezek a következők:
Fennoskandinávia: Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia
Közép-Európa: Németország, Csehszlovákia, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Olaszország, Horvátország, Lengyelország
Balkán: Szerbia, Montenegro, Macedónia, Románia, Bulgária, Albánia, Koszovó, Görögország, Törökország
Mindegyik régiónak
megvan a saját koordinátora, aki a hatékonyabb információáramlásért,
hatékony működésért, projektek kivitelezéséért, valamint workshop-ok
szervezéséért felelős. Minden ország illetékes minisztériumában
kinevezésre kerül egy megbízott, mely a nemzeti aktivitások
koordinációjáért felel. Ezek az úgynevezett nemzeti kapcsolattartó
pontok (National Focal Points) kölcsönhatást biztosítanak a minisztérium
belföldi munkája és a Zöld Öv tevékenysége között, valamit egy jó
kommunikációs platformot képeznek. A nemzetközi kapcsolattartó pontok a
régiókoordinátorral valamint a Zöld Öv titkárságával is egyeztetnek. A
Zöld Öv titkárságának az IUCN Európai Regionális Iroda ad otthont
Brüsszelben. A projekthez minden csoport csatlakozhat, mely valamilyen
formában érintett. Ezek lehetnek nemzeti és nemzetközi társadalmi
szervezetek vagy civilszervezetek, nemzeti vagy nemzetközi
minisztériumok, vagy egyéb állami apparátusok, földbirtokosok és egyéb
érdeklődők.
A program célja az
élőhelyek és fajok megőrzése mellett, hogy egy olyan összefüggő és az
élővilág számára átjárható területet hozzon létre, ahol lehetőség van a
fajok vándorlására és a szabad génáramlásra is. Ez elengedhetetlen
feltétele a biológiai sokféleség megőrzésének.
A korábban
elszigetelt területek megnyílásával azonban sok helyen, az addig
érintetlen természeti területek az ember által bolygatottá váltak. Az ipari,
mezőgazdasági vagy turisztikai hasznosítás és a közlekedés immáron
jelentős veszélyforrássá váltak ezeken a területeken is. A hosszan
elterülő zöld sáv sok helyütt kezdett feldarabolódni, különálló
részletekké válni. A kihívás tehát az, hogy e terület megőrizhető legyen
úgy, hogy egyfajta biológiai folyosóként működhessen a különböző tájak
közt. Természetesen az egyes szakaszok más és más jellemzőkkel bírnak,
és az egyes országok és nemzetek is különbözőképp közelítenek a
kérdéskörhöz.
A fennoskandináviai
területeken - ahogy korábban említettük is -, nem egészen olyan
határvédelem épült ki, mint Közép-Európában. A szó szoros értelmében
vett vasfüggöny itt ugyan nem épült ki, de e hatalmas területeken
szigorú katonai ellenőrzés volt jelen. Emellett jelentős helyszíne is
volt ez a hidegháborús katonai tevékenységeknek. Katonai állomások,
repterek, rakétabázisok és nukleáris kísérletek helyszínei voltak az
északi régiók. Sok helyen ez jelentős szennyezéssel is járt. Ma egyre
fontosabbá válik az államok határokon átnyúló együttműködése, közös
természeti értékeik megóvása érdekében.
A fennoskandináviai
szakasz ad otthont jelentős területeken az utolsó, eredeti állapotban
megmaradt boreális erdőknek. Az, hogy nagy kiterjedésben megmaradhattak
ezek az erdők, köszönhető annak is, hogy e területeken nem zajlott
számottevő gazdasági tevékenység. Jelentős értéket képviselnek még a
tajga élőhelyek, a nagy biodiverzitással rendelkező vizes élőhelyek, a
parti zónák és kiemelkedő az erdeifenyő állomány is. Emellett olyan
őshonos állatfajok élnek itt, mint a rénszarvas, a szürke farkas,
rozsomák, gyűrűsfóka vagy a lazac; de megtalálható itt sok vándormadár
és védett növényfaj is.
A legjelentősebb
problémákkal a part menti területeken szembesülünk. Egyrészt gondot okoz
a városok terjeszkedése és az egyre növekvő gazdasági tevékenység.
Ezeken a part menti területeken folyamatosan növekszik a forgalom.
Veszélyforrást jelenthet a hajózás, olajszállítás, olajfúrótornyok és a
sorra épülő új kikötők is. E problémák a természetes élőhelyek
visszahúzódásához, vagy teljes eltűnéséhez is vezethetnek. Másrészt
fontos megjegyezni azt is, hogy a hidegháború óta az ipari fakitermelés
is jelentős mértékben növekedett.
A természetvédelem
érdekeit szem előtt tartva az 1990-es évektől kezdődően sorra
megrendezésre kerülnek olyan konferenciák, melyeken a norvég, finn,
orosz és más érintett országok képviselői közösen keresik a
megoldásokat. Az Európai Zöld Öv kezdeményezés pedig egy újabb jelentős
előrelépés az együttműködés eredményesebbé tételében.
A vasfüggöny egyik
legszigorúbb és leginkább megosztó szakasza Közép-Európa határai mentén
húzódott. Megszűnése óta az országok erőteljesen próbálkoznak
együttműködni és próbálják bepótolni azokat a lemaradásokat, amelyeket
az elszigeteltség okozott. A szakasz – a német belső határtól eltekintve
-, az országok határai mentén halad. A két oldal közt jelentős
gazdasági különbségek mutatkoznak. Ezek leküzdéséhez és a hatékony,
határokon átnyúló közös természetvédelmi tevékenységhez, ma már jelentős
anyagi hátteret biztosít az Európai Unió is.
A közép-európai
szakasz többnyire intenzíven hasznosított kultúrtájon halad keresztül,
mely sok helyen szétszakadozott. Megtalálhatók itt füves legelők, száraz
gyepek, vizes élőhelyek és kiterjedt erdőségek is. Jelentős értéket
képviselnek a folyók menti élőhelyek és az árterek is. Az egykori
határsáv vörös listás növény- és állatfajok százainak mentsvárává vált.
Nehéz lenne felsorolni az élőhelyeket és azokon előforduló állat és
növényfajok mindegyikét, ezért csak néhányat említsünk meg közülük:
Balti-tenger – a
homokpadok, parti öblök, dűnék, sziklák és szikes rétek, láprétek és
sekély vízi élőhelyek ritka fajok otthonai, ilyenek például a barna
delfin, réti sas és az ingola.
Az Elba folyó és a déli Altmark sík területe sok láppal, árokkal és ártéri erdőkkel, ahol darvak és lappantyúk hangja szól.
Steinach-völgy
és a Linder-sík – a türingiai Schist-hegység lábainál a BUND és a két
szövetségi tartomány, Türingia és Bajorország. Itt kezdték az első helyi
természetvédelmi Zöld Öv projektet.
A Bajor-erdő, Sumava a
környező erdőkkel “Európa Zöld Teteje”, benne tavacskákkal, dagadó
lápokkal és ritka fajokkal, mint a hiúz, siketfajd és folyami
gyöngykagyló. A nemzeti park alapelvét, a Természet erőinek támogatását
kezdetben bírálták, de végül a vadállatok és növények paradicsomává
tette ezt az erdőséget.
A Fertő/Neusiedler
See, mint a legnyugatibb sztyepptó összefüggő nádasaival, ősi
háziállatokkal legeltetett szikes pusztáival, nemzetközi jelentőségű
madár élőhely és vonulási állomás.
A három országra
kiterjedő Raab-Örseg-Goricko Natúrpark szlovén neve a Pannon-tengerben
kialakult ősrégi dombokra utal. Itt még a két földreform ellenére is
természetes folyóvizek között megmaradt a kis telkek, gyümölcsények,
szőlők és külterjes legelők, kaszálórétek hagyományos mozaikja.
A Karavankák hosszú
hegyvonulata folyóvizekben, forrásokban és szurdokokban gazdag. Illír
bükkösök borítják a völgyeket, törpefenyők és vörösfenyők állnak
följebb. Az alpesi legelők tele nárciszokkal, tárnicsokkal és
orchideákkal – csak a legeltetés felhagyása jelent veszélyt számukra.
A Duna és
oldalfolyói, a Morva, Mura és Dráva árterei több száz kilométeres vadona
ártéri erdőkből, láprétekből, holtágakból és kiszáradt medrekből áll,
ahol olyan ritka madarak élnek, mint a parti fecske és a csér.
A Rodope-hegység
(Dél-kelet Európai Green Belt) elzártsága a hidegháború alatt az erdős
hegyháton sok ritka álltnak (farkas, barnamedve, királysas) és
bennszülött növényeknek az élőhelye.
A legnagyobb
problémát a közép-európai területeken az intenzív mezőgazdasági
tevékenység jelenti. Főként ott van veszélyben a zöld sáv élővilága,
ahol teljes egészében mezőgazdasági művelés alatt álló területen halad
keresztül. A mezőgazdaság mellett komoly gondot jelent még a turizmus
is. A határ menti területeken üdülőövezetek, szállodák és szabadidős
központok épülnek. Ezek eléréséhez és ellátásához pedig szükséges az
infrastruktúra, úthálózat és közlekedés fejlesztése is. Ezek a
fejlesztések sokszor figyelmen kívül hagyják a természetvédelem
szempontjait és az élőhelyek fragmentációjához és degradációjához
vezetnek. Nagy kihívás e problémák megoldása, hisz tulajdonképpen
különböző érdekek és érdekcsoportok harcáról van itt szó. Ezeken túl,
számos környezet- és természetvédelmi kérdést vetnek föl a folyókon
egyre szaporodó, folyószabályozási és energiatermelési céllal épülő
gátak is.
Az első
közép-európai lépések a Német Környezet- és Természetvédelmi
Szövetségéhez (Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland – BUND)
köthetők. Már 1989-ben tartottak konferenciát a témában, ami után
létrejött a Németországi Zöld Öv. Ez Németországon belül próbálja, a
határ menti területeket a természetvédelem számára biztosítani. A
2004-es Sarródi konferencia után az első közép-európai workshop-ot
Mitwitz-ben rendezték meg. A környező országokból érkezett mintegy 40
résztvevővel zajló eseményen szó volt a Zöld Öv problémáiról, a
lehetőségekről, a közös projektekről és a jövőről is. Fontos állomása
volt ez az együttműködésnek, hisz a résztvevők közös programokat
dolgoztak ki és számos olyan lépésben állapodtak meg, amelyek
meghatározók a program jövőjét tekintve.
Dél-kelet Európában a
vasfüggöny több országot és nem csupán két tömböt választott el
egymástól. Az elmúlt évtizedben a Balkán térség határai többször
jelentősen átrajzolódtak. A Balkán Zöld Öv különlegesnek tekinthető
abban a tekintetben, hogy a térség folyamatosan változó geopolitikai
viszonyai mellett is képes volt létrehozni az országok közti
együttműködést.
A Balkán Zöld Öv
rendkívül heterogén képet mutat. Különösen fontos az egyes igencsak
fajgazdag vizes élőhelyek összekapcsolása miatt. Természetvédelmi
szempontból is különösen fontos a Duna szerepe. A Prespa-tó fontos
pihenőhely a vonuló madarak számára, míg a Skutari-tó például a borzas
gödénynek ad otthont. A Zöld Öv e szakaszán a legkülönfélébb tengerszint
feletti magasságok fordulnak elő, a Fekete-tenger és az Adriai-tenger 0 m
tengerszint feletti magasságától a Korab 2753 méteréig.
A térségre jellemző
probléma, hogy a kezelési tervek középpontjában elsősorban a gazdasági
előnyök állnak még ma is. Súlyos probléma az erőforrások nem
fenntartható kiaknázása és felhasználása. A természetvédelem működése
nem igazán hatékony, mivel egyrészt nincsenek meg a megfelelő
jogszabályi keretek, nem készülnek szakszerű kezelési tervek, illetve az
ezek végrehajtásához szükséges pénzügyi háttér is hiányzik. Gyakran
hiányoznak a szükséges információk, valamint a döntéshozatalból
kimaradnak a szakmai-civil szervezetek. A védett területek aránya
viszonylag kicsi.
Az IUCN, a programhoz
kapcsolódóan, 2004-ben nyitotta meg irodáját Belgrádban. A Dél-kelet
európai Zöld Öv első találkozóját 2005-ben Novi Sad-ban rendezték meg.
Ez az alkalom már lehetőséget teremtett arra, hogy a térség országaiból
összegyűlt 44 résztvevő megvitassa a lehetőségeket és megfogalmazza
azokat a közös elvárásokat, melyek a kitűzött célok eléréséhez
szükségesek. Kijelölésre kerül 38 olyan, határokon átnyúló terület is,
melyeket védetté kell nyilvánítani. E területekből 20 fekszik az Európai
Zöld Öv zónájában.
Az Európai Zöld öv
sok-sok kisebb gyöngyszemből áll. Rengeteg különböző élőhely alakult ki a
határok mentén. Ezek azonban semmiképp sem elválaszthatók egymástól.
Ezekre az értékes természeti területekre - mint összefüggő védendő
élőhelyek -, kell gondolnunk. Biztosítanunk kell köztük a kapcsolatot és
semmiképp sem szakíthatjuk el egymástól őket. Épp úgy nem tehetjük ezt
meg, mint ahogy hajdan a hatalom önkényesen szétválasztotta Európát. A
társadalom, a lakosság szoros kapcsolatban áll ezekkel a vidékekkel. A
sokféleség részei a Zöld Övet végigkísérő helyi kultúrák, és a növény és
állatvilág is. Egységében rejlik különlegessége és szépsége. Amit
hajdan a határok elválasztottak, most a természet újra összeköti.
Források:
http://www.europeangreenbelt.org/indoor.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_Z%C3%B6ld_%C3%96v
http://www.bund-thueringen.de/fileadmin/bundgruppen/bcmslvthueringen/GBZentraleuropa_Faltblatt_hu.pdf
Fotók:
http://www.termeszetvedelem.hu/_user/oldal_images/greenbelt/Greenbelt-logo.jpg
http://www.environmentandsociety.org/sites/default/files/styles/popup/public/GreenBelt-004-MapofGreenBelt.png
http://farm4.static.flickr.com/3027/3008542250_1043cb1d9c.jpg
http://static.lhp.hu/programtippek.hu/keptar/9586.jpg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése