A harlekinkatica (Harmonia axyridis) európai
"hódító útjára" a 90-es évek közepén indult. Európában, ebben az
időszakban kezdték el alkalmazni a biológiai védekezés egyfajta
fegyvereként. Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában kereskedelmi
forgalomban terjedt, különböző levéltetű fajok elleni védekezési
eszközként.
Amerikában viszont már jóval
korábban megjelent. A tengerentúlon 1916-tól használják biológiai
védekezésre, de első önfenntartó populációját csak 1988-ban írták le.
Azóta az USA leggyakoribb katicafajává vált, úgy hogy közben
kiszorította az őshonos fajokat. Mára egész Európa területén elterjedt
és meghonosodott a szabad természetben is. Első hazai
példányára a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusa, Merkl Ottó
bukkant rá 2008 februárjában Szigetszentmiklóson. Magyarországon a
harlekinkaticát hivatalosan sosem alkalmazták a biológiai védekezésben,
így valószínűleg Ausztria felől terjedt át hazánkba is. A korábbi
európai példák alapján pedig már számítani lehetett hazai megjelenésére
is. A tapasztalatok alapján nem túl szép jövő körvonalazódik e
tekintetben. Európa számos országában ugyanis mindössze néhány év
kellett ahhoz, hogy országszerte elterjedjen és átvegye az őshonos fajok
hatalmát.
A
harlekinkatica eredetileg távol-keleti, szibériai elterjedésű
katicafaj. Európában természetes ellensége nincs, így szaporodása
kevésbé szabályozott, mint az őshonos fajoké. Testméretének köszönhetően
más katicafajokkal sikeresen verseng a táplálékért, azokat akár el is
fogyasztja. Falánkságának és alkalmazkodóképességének köszönhetően
nagyon gyorsan terjed, hazánkban évente akár négy nemzedéke is
kinevelődhet. Bár a kártevőkkel szemben hasznosnak bizonyult, a
mezőgazdaságnak is komoly károkat okozhat. Táplálék híján szívesen
fogyaszt gyümölcsöket, különös tekintettel a szőlőre. A bogyókon
táplálkozó bogarakat nem lehet teljesen eltávolítani, és a szőlő
feldolgozása során az állat testéből keserű vegyületek (alkaloidák)
kerülnek a mustba, ami jelentősen rontja annak értékét. A harlekinkatica
ősszel előszeretettel húzódik az ember közelébe. A teleléshez készülő
állatok gyakran nagy tömegekben szállják meg a lakásokat, sok
bosszúságot okozva a lakosságnak. A faj nagyon változatos megjelenésű,
de Európában alapvetően három változata terjedt el. Az első változat (Harmonia axyridis forma succinea)
szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses, 0-19 fekete folttal, az
előtoron általában világos alapon fekete M-alakú mintázattal. A második
változat (Harmonia axyridis forma spectabilis) szárnyfedői fekete színűek, 4 vörös folttal, míg a harmadik, legritkább forma (Harmonia axyridis forma conspicua) ehhez hasonló megjelenésű, annyi különbséggel, hogy csak 2 vörös foltja van, a foltok közepén apróbb fekete pettyekkel.
Mind
az USA-ban, mind pedig Európa legtöbb országában, figyelőszolgálat és
monitorozó központ segíti a faj terjedésének kutatását. 2009. elején a
Domberdő Természetvédő Egyesület és a Bogaras Honlap közös erőfeszítése
révén, Magyarországon is létrejött egy, a harlekinkatica terjedését
monitorozó hálózat – a Harlekin Projekt. A program célja az emberek
megismertetése a harlekinkaticával, terjedésének veszélyeivel, valamint a
terjedés monitorozása, szintén a lakosság segítségével. Fontos feladat
továbbá az őshonos katicafajok elterjedésének térképezése,
veszélyeztetettségi szintjeik megállapítása. A összegyűjtött információk
segítségével egy interaktív Harlekin adatbázis létrehozása segíthet a
faj ökológiájának, elterjedésének további vizsgálatában. Természetesen a
program célja az is, hogy a lakosság „zöld” szemléletét és természethez
fűződő viszonyát is formálja.
A Harlekin Projekt hivatalos oldala elérhető a http://www.coleoptera.hu/harlekin/index.php webcímen. Látogasson el ön is az oldalra, bővítse ismereteit és segítse saját megfigyeléseivel is a program eredményes működését!
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése