A Fertő-Hanság Nemzeti
Park hazánk nyugati részén az Alpok keleti nyúlványai, a
Nyugat-magyarországi peremvidék és a Kisalföld által közre zárt,
változatos képet mutató tájon helyezkedik el. A Fertő-Hanság Nemzeti
park egyedülálló tája és élővilága joggal foglalja el helyét a különösen
védett területek közt. A Fertő-tó, mint a sztyepptavak utolsó hírnöke
nyugat felé és a Hanság, mint ritka lápos, mocsári élővilág mind fontos
természeti értéket képviselnek.
A nemzeti park területe
A Fertő tó kb. 350 km2-es
medencéje a Kárpáti v. Pannóniai medencerendszer síkságai és az Alpok
hegységei nagytáj csoportjának határán alakult ki. Ezen a távolabbi
környezetre mutató kereten belül a Kisalföld Ny-i peremén az Alpok
kristályos kőzetű vonulatának legkeletibb felszíni rögei előtt
helyezkedik el. Magyarország természetföldrajzi tájbeosztása alapján a
Fertő-táj a Fertő-medence, illetve a Fertőmelléki-dombság kistájakba
tartozik. Csapody I. (1972) szerint a terület három
földrajzi kistájba osztható: ezek a Fertő tó medencéje, a Fertő-Balf
közötti déli partszegély és a Ruszt-Fertőrákosi dombsor. A Fertő-táj
területe 12 542 ha. Részei a Fertőmelléki-dombsor a Szárhalmi erdővel és
a Kis-tómalmi lápréttel; maga a tó magyarországi 75 km2-es, 80%-ban
elnádasodott területe a határtól a domblábi rétekig; a Hegykőtől
Sarródig terjedő szikes rétek, puszták, nádasok világa, amely
tulajdonképpen a Fertő-zug délkeleti csücske. Ez utóbbi már egyfajta
átmenetet alkot a Hanság felé.
A Hanság egykor hazánk
egyik legnagyobb kiterjedésű összefüggő lápterülete volt. Az egykori
lápterület a Fertő tótól keletre elterülő, azzal együtt kialakult – a
Rábaköz és a Mosoni-síkság közé ékelődött – nyugat-keleti irányban
hosszan elnyúló süllyedő és feltöltődő medence, tengelyében a Hansági
főcsatornával. Hossza Lébénytől a Fertőig 55 km; szélessége átlagosan 12
km. A bősárkányi 4 km-es lápszűkület két medencére osztja: a nyugati
törzsmedencére (ez a Kapuvári, vagy Déli-Hany) és északi részmedencére
(ez a Lébényi-, vagy Északi-Hany). A Dél-Hanság 4643 ha, az
Észak-Hanság pedig 4059 ha területen fekszik. Más-más forrásokban a
különböző szerzők eltérő módon értelmezték a Hanság területi
kiterjedését. A lehatárolás történhet a genetikai talajtípus elterjedése
szerint; a mezőgazdasági táj alapján; az erdőgazdasági táj kiterjedése
és a vízzel mindenkor elöntött terület nagysága szerint is.
A nemzeti park területe; jelmagyarázat 1: természeti zóna, 2: megőrző zóna, 3: védő zóna
Domborzat
A Hanság átlagos
tengerszint feletti magassága 113-117 m. A sík felszínből, elsősorban a
peremi részeken, 3-4 m magas, szél által kialakított dombok, úgynevezett
gorondok emelkednek ki (Aujeszky L. et al. 1974). A
területnek természetes lefolyása semmilyen irányban nincs. A táj néhány
dombhát kivételével sík. Felszíne a peremrészektől kiindulva enyhén lejt
a medence belseje felé, valamint a Pomogy-Fertőd vonaltól kelet felé
is. Törzsmedencéjének felszíne átlag 3-4 méterrel mélyebb környezeténél.
Legmélyebb területe a Dél-Hanságban, a Király-tó környékén helyezkedik
el.
A Fertő-tó közvetlen
környezetének földtani vázlata; jelmagyarázat: 1: nyílt vízfelület; 2:
tőzeg; 3: szürke agyag és tőzegsár; 4: sárga ill. barna agyag és
öntésiszap; 5: lösz; 6: sárga homokos és kavicsos lösziszap; 7:
folyóvízi homok; 8: kavicsos homok és kavics általában; 9: magasabb
helyzetű teraszkavics; 10: pannóniai agyag és homok; 11: szarmata
mészkő, homok és konglomerátum; 12: torton Lajta mészkő, mészhomok és
konglomerátum; 13: Helvét (ruszti-kavics); 14: gneisz; 15: csillámpala
(Vituki, 1981)
 |
| Kőfejtő Fertőrákoson |
A Fertő-táj
változatosabb képet mutat morfológiai szempontból. Szerkezeti viszonyait
a völgyek és a tektonikus medencéket előrejelző és a sasbérceket
kialakító törések, vetődések, és a neogén üledékek kibillenései
határozzák meg. A legmagasabban fekvő részeket a Fertőmelléki-dombság
területén találjuk. Ezek átlagosan 200-300 m közötti tengerszint feletti
magasságot mutatnak. Ilyenek például a Ház-hegy (263 m), Pinty-tető
(261 m), Káposzta-hegy (258 m), Göbölye-bérc (246 m), Gomba-hegy (238
m), Réti-bérc (227 m), Boglár-hegy (213 m). A Fertő-táj monográfiáját
előkészítő első adatgyűjtemény a „A Fertő-táj geoszférája” (Aujeszky L.
et al.1974) című kötet adatai alapján mondhatjuk, hogy a
Fertőmelléki-dombság központi részét pusztuló hegylábfelszín, fiatal
süllyedékek, aszimmetrikus teraszos völgyek, áttöréses völgyszakaszok és
széles alluviális völgysíkok, deráziós völgyek, eróziós-deráziós
tanúhegyek és kisebb sasbércek, teraszok és terasz maradványok,
tanúhegyekre bontott keskeny völgyközi hátak és gerincek, pusztuló
lejtők, és változatos antropogén formák jellemzik. Ezek közt a táj
morfológiai arculatát elsősorban a meredek töréses peremmel határolt
tektonikus medence, a medencét övező pleisztocén hordalékkúp-rendszer és
a Balfi-tönk pusztuló hegylábfelszíne határozza meg.
Éghajlat
A Fertő-Hanság Nemzeti
Park a mérsékelt övben, kontinentális éghajlati területen fekszik. A
nemzeti park táji heterogenitása jól megfigyelhető a klimatikus
viszonyok tekintetében. Az éghajlatban jól kimutatható az atlantikus
övezet hatása is. A Dévényi-kapunál beáramló légtömegek miatt, ez a
terület hazánk legszelesebb vidékének számít. A felhőzet évi átlagos
értéke 5,0 okta körül mozog, ami K-ről Ny-felé növekszik. A derült napok
száma májustól szeptemberig átlagosan 6,1. A térség felhőzetben
gazdagabb, mint az ország belsőbb területei.
A Hanság tájegység a
Kisalföld éghajlati körzetbe tartozik. Jellemző a mérsékelten meleg
nyár, nem túl zord tél és viszonylag kisebb csapadékbizonytalanság. A
napfénytartam 1900 óra, az évi középhőmérséklet 9,5°C, a tenyészidőszak
hő összegei a sokévi átlag alapján alacsonynak mondhatók. A kapuvári
állomáson mért adatok sokévi átlaga szerint 50%-os valószínűséggel
elért, illetve meghaladott csapadékösszegek értéke 665 mm, az átlagé
pedig 670 mm. Az uralkodó szél ÉNy irányú, erősségének évi középértéke
pedig 1,8-2,0 Beaufort fok. (Csapody I. 1983)
A szintén a
Kisalföldhöz tartozó Fertő-medence és az Ikva-völgy Kópháza alatti
szakasza a mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlati körzethez tartozik,
míg a Fertőmelléki-dombság bizonyos mértékig már a hűvös, nedves, enyhe
telű éghajlati körzetbe sorolható. A két terület közt az egyes éghajlati
elemek szempontjából jelentős különbség mutatkozik. Ez elsősorban a
felhőzet évi átlagában, ezzel szoros összefüggésben az évi
csapadékeloszlásban és a napsütés évi összegében nyilvánul meg.
Vízrajz
A domborzat gyenge
tagoltsága és kicsiny reliefenergiája miatt a vízgyűjtő területén nem
találhatók nagyobb vízfolyások. Még a nagyobb szerkezeti völgyekben
csordogáló patakok is az év nagy részében csak kis vízhozammal
rendelkeznek.
A nemzeti park
legnagyobb állóvize a Fertő tó. A Balaton után hazánk második legnagyobb
és Közép-Európa harmadik legnagyobb tavaként tarják számon. A tó neve a
hidrológiai meghatározás alapján olyan állóvizet jelöl, amely nagy
kiterjedésű, sekély és területének több mint egyharmada kiemelkedő
mocsári növényzettel borított. A tó területe 309 km2,
hosszúsága 35 km, legnagyobb szélessége 15 km, legkisebb szélessége
pedig 7 km. Trianon óta a tó vízfelületének mindössze ötöde tartozik
Magyarországhoz. Ez 75 km2 nagyságú területet jelent, aminek 12%-a nyílt vízfelszín, a többit nádas borítja. A tómedence átlagosan 300-500 millió m3, sekély vízállás esetén azonban 60 millió m3 vizet tárol. Átlagos mélysége nem éri el az egy métert, délről észak felé haladva mélyül.
A csapadékvízen kívül
két patak táplálja. Osztrák oldalon a Wulka, a Magyarországi területen
pedig a Rákos patak biztosítja vízutánpótlását. Utóbbi magyar oldalon,
Fertőrákosnál torkollik a tóba. A vízhozam 60%-át adja a Wulka-patak és
csak kevesebb, 40%-ot a Rákos-patak. A Wulka-patak 37,4 km, a
Rákos-patak pedig 7,3 km hosszúságú. A felszíni vízfolyásoknál
jelentősebb a csapadékból származó víz utánpótlás. (Csapody I. 1983)
A Fertő tó körülbelül
15-20 000 évesnek tekinthető. Jellemzően mindig sekély vizű, de
szeszélyes vízjárású tó volt. Története során jelentős mederváltozások,
vízszintingadozások zajlottak le. A Fertő medencéje évezredeken
keresztül közvetlen kapcsolatban volt a Hansággal, árvíz idején a
Dunával és annak mellékfolyóival is. Ez a kapcsolat a modern kori
útépítések és csatornázások következtében XX. századra teljesen
megszűnt. A XVIII. századig a terület teljesen lefolyástalan volt,
napjainkra azonban a Hanság-főcsatorna megépítése révén vízszintje
szabályozhatóvá vált. A medenceváltozásokat a XI. századtól régi
leírásokból, térképekből követhetjük nyomon. Ezek a tó többszöri
kiszáradásáról vagy épp áradásáról tanúskodnak. A tó szélsőséges
vízjárásának oka a meteorológiai viszonyokban keresendő, továbbá a
vízgyűjtő és a tó területének aránya is meglehetősen kedvezőtlen ebből a
szempontból. (Pichler J. 1969)
A Fertő tó vízének
hőmérséklete a kis vízmélység következtében változó. Nagyon gyorsan
reagál a levegő hőmérsékletének ingadozásaira. Tóth L. és Szabó E. (1962) több
éves vizsgálatai alapján a nyílt víz átlagos hőmérséklete a júliusi
hónapban 20,1 °C. A nádasok vizeinek átlagos hőmérséklete viszont
valamivel alacsonyabb ennél.
A Fertő tó a szikes
sztyepptavak legnyugatibb hírnöke. Vize szikes, hidrokarbonátos, magas a
nátrium- és magnéziumkarbonát, valamint nátrium- és magnéziumszulfát
tartalma (1,6-2,0 g/l). E tulajdonságai kedveznek a part menti
területeken kialakuló sótűrő (halofiton), szikes növénytakarónak. A nagy
mennyiségű lebegő anyagtól, a magas eutrofizáltságtól a víz zavarodott,
színe a vöröstől a barnáig változó.
 |
| A Hanság-főcsatorna |
A Hanság hajdan
Magyarország egyik legnagyobb összefüggő lápterülete volt. Jelentős
területeket borított víz mely szeszélyes és néha rendkívül
kiszámíthatatlan volt. Ugyanakkor az itt élők életében, megélhetésében
is fontos szerep jutott neki. A Hanság vizein valamikor élénk halászat
zajlott. Mára azonban mind a táj arculata, mind pedig hasznosítása,
szerepe is megváltozott. A korábban hatalmas területet kitevő vízi
élőhelyek a csatornázások következtében jelentősen beszűkültek.
A nagyobb mértékű
lecsapolási munkák, vízszabályozások a XIX. században folytak. Először a
terület szélein, majd a középső területek felé haladva sorra történtek a
lecsapolások. Ma az egész Hanságot számtalan kisebb-nagyobb csatorna
szeli keresztül, sűrű hálózatot alkotva. Bár a Hanság vízrendszere
jelentős változásokon ment keresztül, a mai napig összefüggő
kapcsolatban áll a Fertővel. Természetesen ez a kapcsolat a változások
előtt még szorosabb volt. (Aujeszky L. et al. 1975)
Talajok
A Fertő-Hanság medence
mélyedésének nyugati és déli határát élesen vonja meg a Fertőmelléki
dombvonulat illetve az Ős-Ikva kiemelkedő hordalékkúpja. Ez az éles
határvonal a talajviszonyok tekintetében is megmutatkozik. Míg a peremi
részeken gyakoribbak az erodált erdőtalajok (barna erdőtalajok és
rendzinák), addig a medencében inkább hidromorf talajképződmények:
öntés-, réti és szikes talajok találhatók.
A Fertő-táj talajainak
közös jellemzői a heterogén, mozaikos elhelyezkedés, alluviálisan
rétegzett szelvényfelépítés, igen változatos mechanikai összetétel, nagy
CaCO3-tartalom és lúgos, néha erősen lúgos kémhatás. A
Fertő-medencében a fő talajképződési tényező a víz. A mélyebben fekvő
részeket magasabb vízállás, vagy tartós északi szél idején gyakran
elborítja a Fertő vize, amely oldott sókat, szuszpendált homok-, iszap-,
és agyagrészecskéket visz az elborított részekre. A magasan álló, sós
talajvizek gyakori következményei pedig a só felhalmozódás és
szikesedés. A területen érvényesülő főbb talajképző tényezők:
üledék-lerakódás és láposodás, réti talaj-képződés,
sófelhalmozódás-szikesedés.
A terület leggyakoribb
zonális talajfajtái a hazai barna erdőtalajok csoportjába sorolhatók, s a
helyi tényezők területi különbségei alapján többféle egyéni
sajátossággal rendelkező típusuk, altípusuk, változatuk van. A zonális
barna erdőtalajok mellett még nagyobb kiterjedésben azonális
talajtípusok is előfordulnak. Ezeken túl agyagbemosódásos barna
erdőtalajok, barnaföldek, rozsdabarna erdőtalajok, csernozjom barna
erdőtalajok, rendzina talajok, váztalajok, réti talajok, láptalajok,
szikes talajok és lejtőhordalék talajok fordulnak elő.
A csapadékosabb
Kőhidai-medencének, valamint a szoros értelemben vett Balfi-tönk Ny-i
peremterületének talajai túlnyomóan az agyagbemosódásos barna erdőtalaj
típusába tartoznak, s az altípusok és változatok szerint igen nagy
változatosságot mutatnak. Az agyagbemosódásos barna erdőtalaj részben
szarmata homokon és kavicsos homokon alakult ki. Ezeket jó illetve
közepes termőképesség jellemzi.
A Fertőmelléki dombság
lajta-mészkővel borított központi részét leginkább rendzina talajok, a
kristályos pala kibukkanásait (pl.: Gödölye-bérc) és a szarmata
konglomerát rétegfejeit (pl.: Zsíros-hegy) pedig váztalajok jellemzik.
Termőrétegük általában 20-70 cmközött változik, amely humuszban gazdag,
gyengén lúgos kémhatású és morzsás szerkezetű. E talajtípus könnyen
erodálódó, ezért gyakori látvány a kopár felszín is.
Az Ős-Ikva
hordalékkúp-felszínét és a Fertő-medence meredek D-i lejtőjét
agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, csernozjom barna
erdőtalajok és homokon kialakult rozsdabarna erdőtalajok fedik.
Az alacsony és magas ártereket réti talajok, réti öntéstalajok és nyers öntéstalajok fedik.
Lejtőhordalék talajok
az egész területen megjelennek. Leggyakoribb a Fertőmelléki-dombság K-i
lejtőjén, a kőhidai-medence Ny-i peremén, melyek közül a réti talajok,
réti öntéstalajok, a láptalajok és a szikes láptalajok a
legelterjedtebbek.
A Hanságban az
intrazonális láptalajok dominálnak. Amennyiben a felszín mélyedései
feltöltődnek szerves anyagokkal, intrazonális rétláp talajok képződnek. A
talajvízszint nem süllyed 1 m alá. A bomló szerves anyagokból tőzeg
képződik, ami ma a Hanságban fél méteres vastagságot ér el. Valamikor ez
elérte a helyenkénti 10 méteres vastagságot is. Abban az esetben, ha a
rétláp utánpótlása megszűnik, a levegő hatására a tőzeg elbomlik és
átalakul egy fekete, humuszban gazdag kotu talajjá. A Hanságban ma
megtalálhatjuk a tőzeges illetve a kotus rétláp talajokat is.
Növényvilág
A A Fertő-Hanság
Nemzeti Park területének növényföldrajzi kutatásával, növényföldrajzi
besorolásával több kutató is foglalkozott. A rendszeres növényföldrajzi
kutatások a magyar és az osztrák oldalon is a két világháború közti
időszakban indultak meg. A mai nemzeti park magyar tájainak flóráját
legrészletesebben Csapody I. (1972) írta le.
A Fertőmelléki-dombság az alpokaljai flóravidék lajtai (Laitaicum) flórajárásához tartozik, míg az Ős-Ikva hordalékkúp felszíne és a Fertő-medence az alföldi (Eupannonicum) flóravidék, kisalföldi flórajárásába tartoznak.
A Hanság a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidékének kisalföldi flórajárásába (Arrabonicum) sorolható. (Csapody I.1972)
3. ábra Fertő-tó közvetlen környezetének növényföldrajzi tájfelosztása
(Csapody I. 1972)
(Csapody I. 1972)
A táj vízgyűjtő
medencén kívüli területeinek eredeti természetes növénytakarója zárt
erdő volt. Zárt tölgyesek és gyertyános-tölgyesek borították a vidék
nagy részét. Az emberi beavatkozások következményeként az eredeti
természetes növénytakarót mára nagyrészt felváltotta a kultúrnövényzet, a
természetes erdőségek ritkultak, kultúrerdőségek jelentek meg. Az
erdősültség mértéke 11,9 %, ami elmarad az országos átlagtól. A
leggyakoribb erdőtársulások a cseres-tölgyesek és a
gyertyános-tölgyesek. Mészkedvelő tölgyesek uralkodnak a lajtamészkövön,
a délies kitettségű lejtőkön pedig a molyhos-tölgyes karszt-bokorerdők a
jellemzők. A tölgyesek közé napsütötte pusztai rétek ékelődnek. A
kultúrerdőségek közül az akác a leggyakoribb. Erdők szélén, vizek
mellett megtalálható a szürke- és a fehérnyár. A táj erdei alapvetően
lombos erdők, ám itt-ott fenyők is előfordulnak. Ezek a kisebb foltokban
megjelenő fenyőállományok gyakran telepítés eredményei. Ma a
fenyvesítés tilos az eredeti tájkép és környezet megóvása érdekében. A
Fertőmelléki dombsor jellemző társulásai a lajtamész-bükkös, a
gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseresek molyhostölgyesek és
sztyepprétek. (Márkus I. 1995) A Kisalföld
klímaviszonyainak köszönhető, hogy a területen számos xerotherm,
szárazságtűrő faj is előfordulhat. Ezen hatások mellett a Tómalom
láprétjén megfigyelhetők montán elemek is. A nyugati részek felől egyre
keletebbre haladva megfigyelhető a szubalpin fajok egyre ritkább
megjelenése és egyre gyakoribbá válnak a kontinentális, szubmediterrán
fajok.
A nyílt víztükör egyetlen jellegzetes
növénytársulása a kis hínáros. A nádasok, szikes-mocsári vegetáció,
magas sások, bazifil síklápok, kékperjés láprétek, mocsárrétek,
kaszálórétek a parti zóna jellegzetességei. A tó magyar oldalon erősen,
74%-ban nádasodott. Közép-Európa legnagyobb nádas-biotópja található a
nemzeti park területén. A nádasok jellemzője a homogenitás és az
egyöntetű fajszegény összetétel. A belsőbb területeken tűnnek fel
különböző egyéb fajok, mint a bodnározó keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), sziki káka (Schoenoplectus tabernaemontani), tavi káka (Schoenoplectus lacustris).
A Fertő-táj délkeleti,
keleti területein jellemzően szikes réteket találunk. Ezeket hajdan a
Fertő sós vize áztatta. A víz és a talaj magas konyhasó (NaCl), szóda
(Na2CO3), glaubersó (Na2SO4) és keserűsó (MgSO4)
tartalma miatt szolonyec és szolonycsák-szikesek alakultak ki. Ezeken a
réteken sótűrő és sókedvelő növények telepedtek meg. Számos faj
esetében ezek a szikesek jelentik elterjedésük NY-i határát (Camphorosma annua - szikőr). Előfordulnak tengerpati környezetet jelző maradványfajok is (Juncus maritinus – tengerparti szittyó). (Aujeszky L. et al. 1977)
A Hanság sokáig a
Fertő-medencéjével szoros kapcsolatban lévő, azzal összefüggő
vízrendszert alkotó hatalmas kiterjedésű lápos élővilág volt. Az egykor
mocsaras-zsombékos vidék mára nagyrészt kultúrtáji képet mutat. Eredeti
természetes határai pedig jóval kisebbre zsugorodtak. E változások
főként a 18. század második felében történt lecsapolások és csatorna
építések következményei. Az egykor hatalmas nyílt vízfelületekkel,
nádasokkal és láprétekkel borított terület legmélyebb és állandóan víz
alatt fekvő részeit lápi növényzet, a magasabb, néha szárazzá váló
részeket pedig „savanyú” füvek borították. Ez utóbbiak remek legelőként
és szénatermő kaszálóként szolgáltak az itt élő emberek számára.
A táj változatos
felszínét jelenleg is különböző vastagságú tőzegréteg, lápi talaj fedi. A
tőzeges talaj elbomlott és félig elbomlott növénymaradványokat
tartalmazó talaj keveréke. Éppen ezért természeténél fogva gazdag
szerves anyagokban. Jellemző e talajra, hogy igen gyakran meglehetősen
nedves, vízzel jól átjárt. A Hanság ideális élőhely számtalan tőzeges,
lápos környezetet kedvelő növény számára,
A nemzeti parkban jól
megfigyelhető a szukcesszió jelensége. E folyamat során a
növénytársulások tér-idő átalakulása játszódik le. Eredményeként csökken
a társulás fennmaradásának valószínűsége, elősegítve a következő
stádiumba való átmenetet. A változás iránya meghatározott: pionír
növénytársulástól több lépcsőn keresztül a klimax társulás felé mutat. A
Hanságban a szukcessziós folyamatot a nyílt víz növényzettel történő
benépesülésének legelső fejlődési állapotától kezdve (hínár vegetáció) a
nádason, a lápréten a rekettyefűzeseken keresztül az égererdőkig, a
tölgy-kőris-szil ligeterdőkig, illetve az új telepítésű mesterséges
égeresekig és nemesnyárasokig teljesen végig tudjuk követni.
 |
| Láperdő a Hanságban |
A láperdőket az
egykorinál jóval kisebb területen a nyúlánksásos égeresek, a
tőzegpáfrányos égeresek, a fűzlápok és a nyírlápok, a láp- és
mocsárréteket pedig a mészkőkedvelő láprét, a dunántúli mocsárrét és az
alföldi mocsárrét képviselik. A Hanság különleges természeti képéhez
tartoznak a Dél-hansági égersarjerdők, továbbá a Dél-, és
Észak-Hanságban is egyaránt megtalálható fűzekkel, rekettyefűzekkel
átszőtt, a spontán beerdősülés folyamatában lévő mocsárrétek. A táj
folyamatos száradása miatt egyre nagyobb területet foglalnak el a
kékperjés-nyúlfarkfüves-láprétek.
A Hansághoz tartozó
Fehér- és Barbacsi tó természeti értékei külön említést érdemelnek. A
két állóvíz jellemző növénytársulásai a hínár- és nádas társulások. A
hínárvegetációt a lebegő békalencsés, a békalencse-vizirence társulás, a
viziboglárkás és a hínáros képviseli. A hínárvegetáció jelentősen
visszaszorult az utóbbi idők folyamatos csatorna tisztításai és a
nagyobb méretű nyílt vizek hiánya miatt. A nádasok jellemző növényei
elsősorban a gyékények és a kákák. Ritka különlegességként még néhol,
leginkább tőzegen megtalálható az ősi vegetációjú lápi, kijevi csalán (Urtica kioviensis).
A nádasok szegély területein magassásos társulások helyezkednek el.
Ezeket követik a kékperjés láprétek és a dunántúli mocsárrétek. A
mocsárrétek területein, azokba beékelődve találhatjuk a
rekettyésfűzeseket. (Papp V. 1983)
Állatvilág
A Fertő-táj állatföldrajzi tekintetben területileg a Pannonicum faunakörzetének két faunajárásából, a Kisalföldből (Arrabonicum) és a Bécsi-medencéből (Vindobonicum) részesedik (Csapody I. 1983). E területek alapfaunája európai, közép-európai jellegű, bennszülött (endemikus)
faja alig van, a pusztai faunának csak töredékei találhatók. Az
Alpokalja közelsége kismértékben érezteti hatását és az érvényesülő
kultúrhatások következtében a fauna javarészt másodlagos. A hatalmas
nádrengeteg, a Fertő szikes vize és a környező területek különleges
értékű élőhelyet jelentenek nem csak hazánkat, de Európát tekintve is.
Gerinctelenek, puhatestűek, rovarok és gerincesek, halak, madarak,
hüllők, kétéltűek, de emlősök közt is meglehetős fajgazdagsággal és
változatossággal találkozhatunk. Külön kiemelhető a Fertő madárvilága,
melynek köszönhetően a terület ma már madárrezervátumként tartják
számon.
 |
| Fürge gyík (Lacerta agilis) |
A Fertő-táj illetve a Fertő tó az itt
fészkelő és az átvonuló madarak tekintetében hazánk, de Európa egyik
legjelentősebb védett élőhelye is. A hatalmas nádrengeteg, az iszapos
pocsolyák és a nyílt vízfelület egyaránt lehetőséget biztosít a sokszínű
madárvilág számára. A Fertő jelentős madárvonulási központnak
tekinthető. Az itt megfigyelt madárfajok összes száma több százra
tehető. A leglátványosabb madárvilág az ingadozó vízállású, elárasztott
szikes gyepeken található. Több ezres vízimadár sereg táplálkozik,
pihen, költ itt az év nagy részében.
A Hanság állatvilága az Alföldi (Pannonicum) faunakörzet második faunajárásába, a Kisalföldhöz (Arrabonicum)
tartozik. Faunája a Fertőhöz hasonlóan nagyon gazdag, azzal sok esetben
hasonlóságokat mutat. Számos ritka, védett faj található az Észak- és
Dél-Hanság területén is. Az állatvilágra jellemzőek a síkvidéki tavak,
kiterjedt láprétek és égerláperdők faunaelemei, posztglaciális fajokkal.
(Csapody I. 1983)
Változó környezet
A táj arculata az
utóbbi időkben jelentős változásokon ment keresztül. Ezekben a
változásokban számos tényező együttesen működik közre. Természetes és
mesterséges folyamatok egyaránt okolhatók egy-egy negatív, vagy akár
pozitív, jótékony változás bekövetkeztéért. Természetes okok lehetnek
akár a klíma viszonyok változásai. A Fertő tó mederváltozásait
elsősorban a természetes klimatikus változások okozták többször is. A
nedves élőhelyek beszűkülése – például a Hanság területén – magyarázható
a nagymértékű, mestersége csatornázási és lecsapolási folyamatokkal. A
lecsapolások során mind a táj, az élőhely és az életközösség is
jelentősen átalakult. A Hanság-főcsatorna 1813 és 1840 közt épült meg.
Legfontosabb feladata a Hanság vizeinek kordában tartása volt. A korábbi
lápok, mocsaras ingoványok helyét szárazabb szántók és legelők vették
át. A láperdőket nagyrészt telepített nemesnyárasok váltották fel. Az
Észak-Hanságra jellemző ősi nyírlápok mára teljesen kipusztultak. A mai
nyíresek már pionír származékerdők. A hasznosításba bevont területeken
az eredeti környezettől idegen kultúrnövények mezőgazdasági termelése
indult meg. A korábbi nyugodt, rejteket és élelmet biztosító élőhelyek
bolygatottá váltak, így számos faj vesztette el otthonát és volt
kénytelen távolabbi új otthon találni. E folyamatok következtében
történhetett meg, hogy több hajdan honos állatfaj kipusztult, eltűnt a
vidékről.
A Hanság tőzeges
talajának az a tulajdonsága, hogy optimális nedvességviszonyok mellett
nagy terméseredmények elérését teszi lehetővé. Szárazság idején azonban a
talajvíz leszáll, a tőzeg kiszárad, a termés tönkremegy. A tőzeges
területeken nagy veszélyt jelent a vízhiány következtében, rendszerint
kánikula idején keletkező talajtűz. A Fertő tó esetében fontos az
eutrofizáció és a tó elöregedési folyamatának figyelembe vétele. Az
elöregedés folyamatát jól mutatja a part menti nádas előretörése. 1872
és 1879 között a nádas 62 km2-ről 171 km2-re nőtt. A Hanság-csatorna
megépítése után a folyamat még jobban felgyorsult. A későbbi
szervezettebb és körültekintőbb zsilipkezelés eredményeként a vízszint
magasabbá vált, így az elnádasodás is lelassult. (Aujeszky L. et al. 1975)
Napjainkban a
Fertő-Hanság Nemzeti Parkban is szigorú természetvédelmi intézkedések és
stratégiák állnak rendelkezésre, a táj eredeti flórájának és faunájának
megőrzésére annak természeteshez lehető legközelebbivé való
visszaállítására. A natúrzónák kialakítása is épp azt a célt szolgálja,
hogy a természet megóvása és hasznosítása is jól megférjen egymás
mellett.
A nemzeti park
létrehozása a Természetvédelmi Világszervezet előírásainak megfelelően
történt, ami alapján három zóna került kialakításra. Az érintetlen,
fokozottan védett területek a természeti vagy natúr zónába kerültek. Az
ilyen területeken csak minimális emberi tevékenység folytatható. A
következő zónába sorolhatjuk azokat a részeket ahol hagyományos,
természetet kímélő gazdálkodás megengedett. Ez a második zóna a megőrző
zóna. Végül a harmadik az ütköző zóna, mely a part menti és
határterületeket, településeket foglalja magába. Itt már jelentősebb
emberi tevékenység zajlik, leginkább az idegenforgalom a meghatározó,
azonban fontos szempont e zónában is a környezetvédelemi szempontok
figyelembe vétele.
Az utóbbi idők egyik jelentős programja a dél-hansági területén található Nyirkai-Hany vizes-élőhely rekonstrukciója is.
A napjainkban zajló
folyamatokból látszik, hogy a jól átgondolt és megfelelő
természetvédelmi programokkal jó eredmények érhetők el. Fontos feladat a
természeti értékek szélesebb körű megismertetése a nagyközönséggel is. A
környezetvédelmi szabályok betartásával-betartatásával és a megfelelő
intézkedések megtételével még sokáig őrizhetők e táj különleges
természeti értékei.
Irodalom
Aujeszky L. - Somogyi S. - Schilling F. (szerk.) 1974: A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 1. kötet: A Fertő-táj geoszférája. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 254 p.
Aujeszky L. - Somogyi S. - Schilling F. (szerk.) 1975: A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 2. kötet: A Fertő-táj hidroszférája és vízgazdálkodása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 176 p.
Aujeszky L. - Somogyi S. - Schilling F. (szerk.) 1977: A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 3. kötet: A Fertő-táj bioszférája. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 547 p.
Aujeszky L. - Somogyi S. - Schilling F. (szerk.) 1975: A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 4. kötet: A Fertő-táj bioszféra-készleteinek hasznosítása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 175p.
Csapody I. 1972: Hidrobiológia, botanika. MTA Fertő-táj Bizottság Helyzetfelmérő Tanulmányok V. kötet. VITUKI, Budapest, pp. 11-71.
Csapody I. 1975: A Fertő-táj flórája és vegetációja. MTA Fertő-táj Bizottság Adatgyűjteménye III. kötet Budapest, pp. 6-422
Csapody I. - Papp V. 1983: A Fertő-tó és a Hanság Tájvédelmi Körzetek. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Budapest, p. 67
Dokucsajev, V.V. 1883: Ruszkij csernozem. St. Petersburgh
Ganssen, R. 1972: Bodengeographie. K.F. Koehler Verlag, Stuttgart, p. 326
Márkus I. 1995: Fertő-tavi Nemzeti Park biotóp térképe. EFE, Sopron
Papp V. - Csapody I. 1983: A Fertı-tó és a Hanság tájvédelmi körzetek. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Budapest, 68 p.
Pichler J. 1969: A Fertő tó és környékének fejlesztési és tudományos kutatása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest
Simon T. 2001: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok, virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 846 p.
Tóth L. - Szabó E. 1962: Botanikai és környezettani vizsgálatok a Fertő-tó nádasaiban. Hidrobiológiai tájékoztató 2. évf. 3. szám, pp. 129-138
Vituki 1981: Vízrajzi atlasz sorozat 24. Fertő tó. VITUKI , Budapest
www.ferto-hansag.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése