Schneeberg

Mindössze néhány óra alvás után nehéz felkelni. Még inkább megterhelőnek tűnik az ébredés akkor, ha tudjuk, komoly kihívások előtt állunk. Meglehetősen komoly kihívásnak tűnt a téli, lakásban töltött hónapok után a Schneeberg meghódítása is, de mi május 26-án erre vállalkoztunk. Az ébredés pedig ez esetben nem jelentett gondot, hisz a kihívásnál sokszorta nagyobb élmények is vártak ránk.

A Schneeberg Kapuvárról

A Schneeberg magaslataival már régóta szemezgetek a távolból, otthonról a kert végében nyugat felé kémlelve a tájat. Tiszta időben szépen látszanak a hegy részletei, sziklák, törmeléklejtő és télen a hó födte részek. Naplementekor is szép látvány a Kisalföld laposáról nézve, a hegy határozott sziluettje. Nem mindennapos pillanat, de gyakran el lehet kapni a képet, ahogy - attól távolabb nyugatra -, de jóval a Soproni-hegység fölé magasodik az Alpok első 2000 méteres csúcsainak büszke hírnöke. Jártam már többször az Alpokban, de a Schneeberg - az egyik legközelebbi célpont – váratott magára a legtovább.

Az egész napos túra és terepbejárás a NYME Savaria Egyetemi Központ, Földrajz és Környezettudományi Intézetének szervezésében megrendezésre kerülő Karsztfejlődés konferencia utolsó napi, záró programja volt. A Karsztfejlődés konferenciát immár 15. alkalommal rendezték meg, és az előadások helyszíne Bük volt.  A témával foglalkozó professzorok, kutatók oktatók gyűltek össze ebben a néhány napban. Az utolsó napi Schneeberg túrán már egy vegyes társaság, professzorok, hallgatók és más érdeklődők indultak útnak. Az indulás reggel 6 órakor volt. Az út nagyrészt autópályán vezetett, de egyre változatosabb, dombokkal majd hegyekkel körülvett tájon át.